A nappalt követi a sötétség, tehát menjünk aludni! Ohó, ez nem olyan egyszerű. Mert igaz ugyan, hogy a fény helyett a sötétség lépett színre, de mégsem ez a a legfontosabb ritmus, ami szerint élünk. Ennél sokkal fontosabb a testünk ritmusa. Erről meg ugye alig veszünk tudomást - már ha minden a legnagyobb rendben működik, és semmink se fáj.
Ki a fene gondolkodik azon, hogy a sejteinek van ritmusa, ha kutya baja sincs? És kinek jut eszébe -az orvosokon kívül - hogy 24 óra leforgása alatt nemcsak a sejtek táncolnak meghatározott ritmusra, de külön, saját ütemet dobol a szív, a maga 60-100-as taktusával, vagy a légzés a 12-16-os változásával eltér ettől a ritmustól, nem beszélve a huncut hormonokról, amelyek hol kikapcsolnak, hol be, mint a szemafor Albertirsánál.
De miért is fontos ez?
Hát csak azért, mert ha a dopamin nevezetű hormonszerű, hírvivő molekula valahol az agyunk hátsó részén éjjel 2-3 között aktivizáldik, és mi történetesen épp akkor fekszünk le, akkor nem tudjuk végigaludni az alvási fázisokat. Tehát reggel olyan érzésünk lesz, mintha nem aludtunk volna.
Annál is inkább így van ez, mert ez a kedves hírvivő molekula teszi a saját dolgát és reggel 8 körül ébreszt bennünket, mint a hatos gyors - hogy a MÁV-nál maradjak hasonlatok terén. Se szó, se beszéd. Ébreszt a dopamin.
Na emiatt, a többszörös szólam miatt, mi valahogy kimaradunk a zenéből, amit a saját szervezetünk játszik.
A következmény?
- Másnap lelassulsz. Olyan leszel, mint Öreg Néne Őzikéje. Csakhogy a kedvesség dolgában nem rá hajazol, hanem sokkal inkább a 7 fejű sárkányra.
- Tudom miről beszélek.
Láttam már magam tükörben kialvatlanul. Tudom, milyen az, míszen odaszólni a kollegának: " Hagyj békén a sürgős dolgaiddal." Tudom milyen az, rákiáltani a gyerekre - nem azért, mert rossz, hanem azért, mert én vagyok álmos, fáradt.
Régen, még az ánti világban, illetve a világ szerencsésebb, déli részein máig sem véletlen, hogy a sziesztát megtartották. Tudták-tudják, hogy a testüknek jól esne egy kis délutáni szunyókálás. Nem több, mint fél óra.
Mikszáthék idejében még idehaza is természetes volt, hogy a boltok ebéd időben bezártak, aki csak tehette ebéd után aludt egy keveset. Aztán délután 4 körül (Csak szerényen jegyzem meg, hogy a hormonok 16.00 körül ismét aktív szakaszba érkeznek.) indulhat a következő műszak.
Most másfajta időket élünk. Most hajtunk a megélhetésért. Hajtunk a nyaralásért, a szebb autért, vagy épp a lakásért. Ezzel önmagában semmi baj sem lenne. De! Közben elveszítettük az ősi ritmusainkat. Csak azt tudjuk, hogy valami mégis hiányzik. Valami nem kerek. Keressük, kutatjuk azokat a dolgokat, amelyek megtartanának.
Szerintem az első és legfontosabb lenne, hogy figyeljünk a saját ritmusunkra!
Rendben, mondhatnátok nekem. Mégis mi a ritmus?
A zenében a csend a ritmus. A versben a hangok frekvenciája. A szervezetnek az inger és az inger kikapcsolása a ritmus.
Amikor alszunk, pihennek a szerveink. Lelassul a szívverés, lanyhul az emésztés, hidegek lesznek a kezeink, lábaink. A szervezeted pihenni szeretne! Figyelj oda a jelzéseire és ne halogasd a váltást!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.